A net elém hozott az imént egy képet... s kinyílt vele egy fiók a fejemben...
Történt 1985 táján, hogy apai nagyanyám, született Leitz Appolónia -, családi nevén csak Lovas-mama -, és én egy oly ritka pillanatban érdemben beszélgettünk. S elmesélte, hogy 1920-ban már nagy hassal a Rottenbiller és Dob sarkán álló Makk 7-es nevű kocsmában búcsúzkodott el apai nagyapámtól, néhai Lucc Pétertől. Azután a nagypapa Bécsbe emigrált, majd onnan pár hónap elteltével Uruguayba, hol gőzmalmos lett, s a 30-as években már 5 malma volt, s nagyvállalkozónak számított. Innen vitte magával a kakasdi szomszéd sváb lányt feleségnek. Gyermekeik lettek. Egészen a háborúig küldött néha ezt azt stikában a nagymamának, néha egy egy fénykép darabkát, minek hátoldalára magyar-sváb keverék nyelven írta meg neki hogy szívében van még mindig. Apám zabigyereknek született. A nagymama tanulatlan, fél-analfabéta vándorló napszámos zsellérlány, majd mosó és vasalónő, majd cseléd lett. Apám 9 éves koráig a birkákkal egy akolban nőtt Grábócon, a rokonoknál, hol valami sváb, valami magyar és valami szerb nyelv ragadt rá. Akkor aztán, 1930-ban a helyi rác pap látta meg benne az észt, s küldte be Szekszárdra a római katolikus papokhoz tanulni. Így lett kollégista. A papok magyarosították Leitzről Lovasra1932-ben. 1938-ban úgy volt a szekszárdi gimnáziumban évfolyamelsős érettségiző, hogy már évek órát óta adott más diákoknak, s a kapott pénzből a cseléd anyját támogatta. Így tudott Lovas mama felhagyni a vándorlással, s Szekszárdon megtelepedni. Apám 1939-től a pécsi Ludovikán tanult... a nagypapa nagyjából akkor adott utoljára életjelt magáról...
No. Ennyit a Makk 7-esről...
Nézegessetek régi képeket.
Jah!!! el ne feledjem a csattanót: miért is kellett Lucc Péter nagypapának nyomtalanul emigrálnia 1920-ban? Mert statárium volt a fején, életre-halálra keresték. Kommünár, a szekszárdi vörös direktórium tagja volt 1919-ben...